Táborunk legmozgalmasabb, egyben legnehezebb napján vagyunk túl. A gyerekek már tudják, mennyi szobor áll a Noszlopy parkban, hol a Cifrapalota, miért vannak Michelangelo Mózesének "szarvak" a fején, és hány harang lóg az Öregtemplom tornyában.
Volt pancsolás a szökőkútban, ami talán nem tűnik elég komoly dolognak, de szerintem nem múlhat el gyerekkor efféle "rosszalkodás" nélkül.
Sokat gyalogoltunk, és még többet beszélgettünk. Eddig folyton "csináltunk" valamit, de a mai délutánon az Arborétumban nyugalom volt körülöttünk (a homoktúráson, bunkerépítésen, csatázáson, mászáson, függeszkedésen kívül), így végre sor kerülhetett elmélyültebb beszélgetésekre.
Néhányan belehallgattak Erdőmélye történetébe, ezért hát ajánlom a hét éven felüli korosztálynak beszerzésre Ágos kalandos útkeresését. Legjobb felolvasni, mert a nyelvezete annyira színes, hogy önállóan talán csak a tíz éven felüliek tudják könnyedén olvasni. Elképesztően kalandos, különös történet, melyben a kiskamaszok saját kérdéseikre találnak válaszokat, miközben egy varázslatos mesébe merülhetnek.
A mai nap miatt voltak félelmeim. Nem tudtam, majd hogyan bírják a gyerekek a fizikai megterhelést, de szerencsére zokszó nélkül végigjárták a túra útvonalát. Mostantól egyre könnyedebb lesz. Holnap tehát piacozunk, salátákat készítünk, és -remélhetőleg- strandolásra is sor kerülhet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése