Megérkezésünk után rögvest ellenőriztük, hogy tegnap óta valóban túró lett- e a csepegőre állított aludt tejünkből. Bizony, hogy az lett! Nem is akármilyen, így nyugodtan kezdhettünk hozzá a kalács elkészítéséhez. A "belevaló" már megvan! Meglett a tészta is,és talán éppen azért lett később annyira omlós, és finom, mert legalább öten dagasztották. És mi is kell bele? Liszt, elsősorban, és megfuttatot élesztő (már azt is tudják a Pindurok, hogy ez bizony nem egyéb, mint gomba. Gomba??? Igen, gomba, mely képes a tésztát kétszeresére keleszteni. Kerül még bele kis cukor, reszelt citromhéj, csipetnyi só, és zsiradék. Gyúrjuk, nyomkodjuk, amíg simává nem válik, majd pihenni tesszük.
Lala, a fenevad! |
Amíg a tészta kelt, mi előkészítettük a gulyáshoz valókat. Ez főképpen a fiúk reszortja volt, ami teljesen véletlenül alakult így. Házias legények, akik örömmel pucolták a zöldséget,őrizték a tüzet.
Amíg a leves és a kalács készült, kipróbálhatta mindenki, milyen az ujjunkkal festeni, vagy éppen szívószállal vezetni a festék útját. Különleges képek születtek, majd nekiláttunk az ebédnek.
Sajnos pihenésre már nem jutott időnk, mert menni kellett a lovakhoz. A társaság cserélt, így ma azok lovagoltak, akiknek ez tegnap kimaradt.
Reménykedünk, hogy az időjárás kedvez nekünk, és csütörtökön megmártózhatunk a tóban. Nos, valakiknek ez már ma "összejött", aminek persze nem örültünk, de lássuk be, a VÍZ ebben a kertben a legvonzóbb. Ha már fürödni nem szabad legalább csíborokat muszáj vadászni! A vadászat pedig balesettel is járhat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése