1.nap- Rám szakadék

3Végre elkezdődött, túl vagyunk az első országjárós napon! Az időjárás is kegyes volt hozzánk: tegnap még szakadt az eső, mára viszont kellemes reggelre ébredtünk. Minden készen állt, hogy a tábor elkezdődjön!
A mai, első program célja pontosan az volt, hogy a résztvevőket összehozza, hisz mindenféle iskolákból érkeztek gyerekek. Az öt napot együtt "kell" tölteniük, s ennek jó alapot ad a versengés. A csapatokat a véletlen sorsolja, így a feladatok megoldásakor együtt kell működni azoknak is, akik eddig még soha nem találkoztak.
Mikor felszállok a buszra, már többen ismerősként köszönnek- vannak, akikkel tavasszal kirándultunk, van, aki már innét, az internetről tudja, ki vagyok. Villámgyors létszám ellenőrzés, és indulunk.

Ahogy mondtam, az időjárás kegyes volt ma hozzánk, de azt elmondhatjuk, hogy adtunk a dagonyának rendesen.
Ritka szép pillanat az egy gyerek életében, mikor büntetlenül cuppoghat a sárban, maszatosan (Nem maszatosan! ÁLCÁZVA!!!) bóklászhat az erdőben, és senki nem szól neki, hogy "ejnye, kisfiam, jobban is vigyázhatnál a cipődre!". Mert ma aztán nem tudtunk vigyázni. Ezúton is ezer bocs minden anyukának a rengeteg mosnivalóért (jájj, nekem három fiam vágta tönkre a cipőjét!)
Azt viszont feltétlen le kell ide írom, hogy kedves Országjárók, nagyszerűen teljesítettétek a próbát, méltányolom a lelkesedéseteket, kitartásotokat. Nem hallottam nyafogást egyáltalán! Gonoszkodó szavakat is csak elvétve, de biztos vagyok benne, hogy holnap már ez is elmúlik (ugye, elmúlik?). 5 napunk van együtt (már csak négy), és szeretném,ha senki nem úgy emlékezne erre a táborra, hogy magányos volt itt. Szeretném, ha mindannyian találnátok barátokat, tudnátok együtt nevetni (ööö, énekelni a mikrofonba? Velem???) ... Szóval boldog lennék, ha igazi nagy csapattá válnátok. Erre már jeleket is láttam ma: Nagyon jó volt hallani, mikor a sajnálatosan víz alá került grillparti pótlásaként többen felajánlottátok az uzsonnátokat az éhezőknek (hurrá!), majd jó volt azt látni, mikor a bobpályán olyan országjárók csúsztak együtt, akik ma ismerték meg egymást.

Remek nap volt ez Veletek, és bizakodom, hogy ezt ti is így gondoljátok. Várom a holnapot, ami bizonyára tovább építi a kezdődő kapcsolatokat.

Fél nyolckor tehát találkozunk, és minden a megbeszéltek szerint megy majd. Kicsit korábban jövünk haza, mint ma -úgy 5 és 6 óra között- így egy picit tudtok otthon pihengetni, lazítani. A pontos érkezésről újra sms- t küldünk az otthoniaknak.
Lazán, könnyedén öltözzetek, lányok hozhatnak csinos cipőt, fiúk menő sapkát. A saralásnak mostantól vége.
Enni- innivalót egész napra hozzatok, jókedvet töretlent, nyitottságot, kedvességet annyit, mint eddig!



Ezt meg azért teszem ide, hogy holnap már menjen jobban a szöveg (nekem is). Azért azt elárulom, hogy így vagy úgy, de a kareoket nem ússzátok meg ti sem (és Tibi bácsi sem).
Nehogy már csak én bénázzak az autóbusz mikrofonjába!:



Hát de nincs igazam???